Malbec
Testes vörösbor, jellemzően szilvás, szedres zamatokkal, amit gyakran egészít ki némi dohány és vanília. Argentínában otthon érzi magát, de nem dél-amerikai őslakos. Izgalmas és kedvező áru alternatívát kínál azoknak, akik kicsit ki akarnak lépni a Cabernet-ek világából.
A malbec eredetét - mint sok jó történetét – legendák övezik. Az egyik legenda szerint a nevét egy malbec nevű magyar parasztról kapta, aki - mint a népmesei hősök -, felkerekedett, tarisznyájában néhány szőlővesszővel és francia földre vitte azokat, ahol aztán gyorsan közkedvelt fajtává vált. Mások inkább abban hisznek, hogy a szőlő nevét zabolátlan tanninjainak köszönheti: „mal boca” mondták a régiek, ha összehúzta szájukat a tannin. A legendák mellett mégis az a legvalószínűbb, hogy a malbec Monsieur Malbec-ről kapta a nevét, aki az 1780-as években elsőként telepítette a fajtát Bordeaux-ba. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy 1780 előtti feljegyzésekben a malbec név nem fordul elő, Auxerrois-ként vagy Côt-ként említik – egyébként az utóbbi lehet a szőlő eredeti neve is, legalábbis Pierre Galet francia ampelográfus kutatásai során erre a következtetésre jutott.
Francia gyökerek
Bármi is az igazság, az biztos, hogy a történelem során a malbec Franciaországban szép karriert futott be, megtalálható volt a Loire mentén és Bordeaux-ban, egyike a hat engedélyezett vörös szőlő fajtának. A XX. században azonban jelentősége folyamatosan csökkent. Bordeaux-ban az 1956-os fagy pecsételte meg a malbec sorsát. A nagy hidegben az ültetvények nagy része elpusztult és a szőlősgazdák újratelepítéskor mást ültettek a malbec helyett. Ezzel párhuzamosan a Loire vidékén is visszaszorult, mert a hűvös időjárás miatt csak nagy hozamkorlátozás mellett tudtak megfelelő alapanyagot szüretelni a borászok. Azért Délnyugat-Franciaországban, ~150 km-re Bordeaux-tól volt és van egy kis falu, Cahors, ahol még mindig a malbec az első számú szőlő. Bár 1956-ban itt is pusztított a fagy, de Cahors-ban visszatelepítették a malbecet és mára a francia malbec-termelés zászlóshajója. Palackozzák tisztán is, sokszor merlot-val és tannattal házasítják, de ezekben a cuvée-ben sem csökkenhet a malbec aránya 70% alá.
Otthon Argentínában
Ha a Franciákon múlik, akkor a malbec manapság egy rétegszőlő lenne, kevéssé ismert különlegesség. Szerencsére nem így történt, de ehhez ugorjunk vissza az időben az 1850-es évekbe. Ekkor az argentin állam megbízásából, egy francia agronómus, Michel A. Pouget többféle szőlővesszőt vitt Argentínába, - köztük malbec vesszőket is – azzal a céllal, hogy kísérletezzen, megreformálja az argentin bortermelést. Ez a kísérlet annyira jól sikerült, hogy napjainkra a malbec Argentína „nemzeti fajtája” lett, ki is nevezték április 17-ét Nemzetközi malbec napnak.
Az tipikus argentin malbec gyümölcsös, tele szedres, szilvás, cseresznyés zamatokkal, amit csokis, kakaós, dohányra emlékeztető ízjegyek egészíthetnek ki a hordóhasználat függvényében. A francia változat egy picit más: kevésbé gyümölcsös, a szilva mellett inkább ribizlis zamatok dominálhatnak, amit enyhe sósság, vagy feketeborsos aromák egészíthetnek ki.
Érlelhetőség szempontjából a tartályban érlelt malbecekekt fiatalon fogyasszuk, a néhány hónapot hordóban töltött tételek 2-3 éves potenciállal bírnak, míg a felső kategóriás komoly tételeket akár évtizedekre is elrakhatjuk.
A malbecet könnyű ételekhez párosítani, remek kísérője lehet egy jó steaknek, grillezett húsoknak és kolbászoknak, de fogyaszthatjuk zöld fűszerekben sült csirke mellé, vagy akár penészes kéksajtokhoz is.
Francia gyökerek
Bármi is az igazság, az biztos, hogy a történelem során a malbec Franciaországban szép karriert futott be, megtalálható volt a Loire mentén és Bordeaux-ban, egyike a hat engedélyezett vörös szőlő fajtának. A XX. században azonban jelentősége folyamatosan csökkent. Bordeaux-ban az 1956-os fagy pecsételte meg a malbec sorsát. A nagy hidegben az ültetvények nagy része elpusztult és a szőlősgazdák újratelepítéskor mást ültettek a malbec helyett. Ezzel párhuzamosan a Loire vidékén is visszaszorult, mert a hűvös időjárás miatt csak nagy hozamkorlátozás mellett tudtak megfelelő alapanyagot szüretelni a borászok. Azért Délnyugat-Franciaországban, ~150 km-re Bordeaux-tól volt és van egy kis falu, Cahors, ahol még mindig a malbec az első számú szőlő. Bár 1956-ban itt is pusztított a fagy, de Cahors-ban visszatelepítették a malbecet és mára a francia malbec-termelés zászlóshajója. Palackozzák tisztán is, sokszor merlot-val és tannattal házasítják, de ezekben a cuvée-ben sem csökkenhet a malbec aránya 70% alá.
Otthon Argentínában
Ha a Franciákon múlik, akkor a malbec manapság egy rétegszőlő lenne, kevéssé ismert különlegesség. Szerencsére nem így történt, de ehhez ugorjunk vissza az időben az 1850-es évekbe. Ekkor az argentin állam megbízásából, egy francia agronómus, Michel A. Pouget többféle szőlővesszőt vitt Argentínába, - köztük malbec vesszőket is – azzal a céllal, hogy kísérletezzen, megreformálja az argentin bortermelést. Ez a kísérlet annyira jól sikerült, hogy napjainkra a malbec Argentína „nemzeti fajtája” lett, ki is nevezték április 17-ét Nemzetközi malbec napnak.
Az tipikus argentin malbec gyümölcsös, tele szedres, szilvás, cseresznyés zamatokkal, amit csokis, kakaós, dohányra emlékeztető ízjegyek egészíthetnek ki a hordóhasználat függvényében. A francia változat egy picit más: kevésbé gyümölcsös, a szilva mellett inkább ribizlis zamatok dominálhatnak, amit enyhe sósság, vagy feketeborsos aromák egészíthetnek ki.
Érlelhetőség szempontjából a tartályban érlelt malbecekekt fiatalon fogyasszuk, a néhány hónapot hordóban töltött tételek 2-3 éves potenciállal bírnak, míg a felső kategóriás komoly tételeket akár évtizedekre is elrakhatjuk.
A malbecet könnyű ételekhez párosítani, remek kísérője lehet egy jó steaknek, grillezett húsoknak és kolbászoknak, de fogyaszthatjuk zöld fűszerekben sült csirke mellé, vagy akár penészes kéksajtokhoz is.