Villány

Villányi borvidék
Az ország legdélebben fekvő borvidéke. A villányi borok már a XIX. században egészen Amerikáig és Brazíliáig eljutottak.

Villány már a történelem előtti időkben lakott volt, erről bronzkori leletek is tanúskodnak. A szőlőművelés eredete bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata 50 hektár szőlőtelepítését említi.

A tatárdúlás után a magyarság elsősorban a várak (ezen a borvidéken Siklós és Szársomlyó) környékén művelte a szőlőt.

A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult, ám a szőlőtermesztés még ekkor sem szűnt meg, a közeli falvak lakói a villányi szőlők egy részét tovább művelték. A faluba a törökök szlávokat és rácokat telepítettek. Ők hozták magukkal a kadarka fajtát, és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját. Az 1687-es győztes nagyharsányi csata után újabb rác (szerb) nemzetiségű lakosokat telepítettek be, akik magukkal hozták a portugieser azaz a kékoportó szőlőfajtát. A vidék jellegzetességei a falvak közvetlen közelében felhúzott pincesorok.
 
A filoxéra ezeken a területeken is pusztított, a rekontrukció után a villányi térségében a vörös-, Siklós határában pedig a fehérborszőlő-fajták terjedtek el.

Jellemző szőlőfajták
olaszrizling, hárslevelű, portugieser, cabernet franc (a borvidék 100%-ban ezen szőlőfajtából készített, eredetvédett húzóterméke a Villányi Franc), cabernet sauvignon, merlot, syrah

Földrajz, éghajlat
A borvidék talaja lösz, meszes, köves részekkel. Az éghajlata szubmediterrán jellegű, a nyár meleg, a tél enyhe és napsütéses. Hosszú tenyészidő a jellemző. Hőösszegben és fényben a leggazdagabb borvidékünk. A több oldalról védett lejtők melegét a Földközi-tenger vidékéről beáramló meleg levegő felerősíti.

A borvidék területe 2550 hektár.

Forrás: https://www.boraszportal.hu/magyarorszag-borvidekei/villanyi-borvidek-14