Tokaj

A Tokaji borvidék vagy Tokaj-hegyaljai borvidék (röviden Hegyalja vagy Tokaj-Hegyalja) a világ első zárt borvidéke 1737 óta. A zárt borvidék azt jelenti, hogy más területről származó szőlőt, mustot, bort - palackozott borok kivételével - behozni nem szabad. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a borvidék borai, borkülönlegességei fokozott védelemben részesüljenek.

Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Területe 6202 hektár. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj néven.

A borvidék jelképe és egyik központja Tokaj városa, amely világhíre révén egész Magyarország jelképévé vált. A város több évszázados borászati hagyomány, különleges építészeti örökség és helyi hagyományok őrzője.

A borvidég 87 km hosszúságban és 3-4 km szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi területen, három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település határában.

A terület talaja főként riolitból, andezitból és ezek tufáiból létrejött vulkáni takarón barna erdőtalajok alakultak ki. A borvidék talajának döntő része erősen kötött agyag, sok helyen köves, nehezen művelhető nyirok. Ezek a talajok viszont nyáron a mélyebb rétegekben nem száradnak ki, ezért a rajtuk levő ültetvények jól tűrik az aszályt. A térség kis részén, a tokaji Kopasz-hegy nyúlványain lösztakaró található.

Éghajlata kontinentális jellegű, makro- és mikroklímája az optimális fekvésben - amely déli, délnyugati -, kedvező tenyészfeltételeket biztosít a szőlőnek. Az ősz hosszú, napfényes, a reggelek párásak, a ködös napok száma október végén a legnagyobb, a nyár meleg és csapadékos. Ez a sajátságos éghajlat kedvez a nemesrothadásnak, a Botrytis cinerea jótékony fertőzésének. A csapadék éves mennyisége 550-580 mm, az évi középhőmérséklet 10,6 C, a napsütéses órák száma 1900. Az éghajlati adottságok sajnos nem minden évjáratban biztosítják az aszúsodáshoz szükséges feltételeket.

A zárt borvidéken öt szőlőfajta termesztése engedélyezett. Ezek: a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály, a zéta és a kövérszőlő.

Furmint: A borvidék 50 százalékát kitevő jellegzetes magyar szőlőfajta. Bőtermő. Fürtje középnagy, bogyói nagyok, vastag héjúak. Későn érik, jól aszúsodik. Borának sav- és extrakt tartalma nagy, illata közepes, zamata karakteres.
 
Hárslevelű: 30 százalékos arányban található meg a térségben. Bőtermő. Fürtje nagy, hosszú, bogyói közepesek, vékony héjúak. Késői érésű, jól aszúsodik. Bora nagy sav- és extrakt tartalmú, finom hársmézillattal, és - zamattal.

Sárga muskotály: Termőképessége közepes, fürtje középnagy, bogyóhéja vastag. Rendkívül illatos és zamatos. 15 százalékban termesztett szőlőfajta.

Zéta: A bouvier és a furmint keresztezéséből jött létre. Fürtje kicsi, vékony bogyóhéjú. Korán érik, aszúsodik. Cukortartalma nagy, illatos fajta.

Kövérszőlő: Jelenleg nem termesztik széles körben a borvidéken, pedig egy hagyományos fajtáról van szó. Kései érésű, de egy-két héttel megelőzi a főfajtákat. Nagyon jól aszúsodik, az ültetvény fekvésére viszont rendkívül érzékeny. Kedvező időjárás esetén a nagy, hosszúkás bogyói miatt az aszúszemek szedése gyors és nagyon hatékony. Aszúbogyóinak súlya akár háromszorosa lehet a furminténak. Bora behízelgő, savtartalma finom összetételt mutat. 

A tájegység legfontosabb bora az aszú, illetve az aszúszemekkel kevert „élő” fürtök együttes feldolgozása révén készülő szamorodni. A tokaji borok jellemzően a nemespenésszel borított falú, sokszor több száz méteres pincelabirintusokban elhelyezett fahordókban érlelődnek.

Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tokaji_borvidék
http://www.hegyaljakapuja.hu/magyar/oldalak/tokaj_hegyalja_bor_borvidek/