Priorat újrafelfedezése

Egy apró borvidék Tarragona mellet, (Barcelonától kicsit délre), amit néhány lelkes borász élesztett újjá a 80-as években. Priorat közel harminc év alatt Spanyolország egyik legelismertebb borvidéke lett.
A régmúlt
 
Persze a történet nem velük kezdődött, hanem a Kartauzi szerzetesekkel, valamikor a XII. század derekán. (Nem számítva a Rómaiakat, akik természetesen itt is termesztettek szőlőt.) Visszatérve a szerzetesekhez: ezek a derék emberek Provance-ból települtek át és a mellett, hogy felépítettek egy kolostort, a Scala Dei-t, - ami egyébként a mai napig turista látványosság - magukkal hozták a borkészítés tudományát, no meg az első Garnacha szőlővesszőket, mely jelenleg is Priorat egyik meghatározó szőlőfajtája.
 
Az évszázadok során a szerzetesek felvirágoztatták a területet, a XIX. század elején Prioratot még jól csengő borvidékként tartották számon. A hanyatlás 1835-ben kezdődött, ekkor sajátította ki a spanyol állam az egyházi földeket, majd az 1800-as évek végén a filoszéra a szőlő nagy részét elpusztította. A leépüést a spanyol polgárháború csak fokozta, lassacskán elnéptelenedett a terület. Az 1970-es évek közepére mindössze 250 hektár szőlő maradt a korábbi 6.000 hektárból és a termést jellemzően közeli nagy pincészeteknek adták el.
 
Az első fecske
 
Ebbe a lepusztult és haldokló környezetbe csöppent bele egy fiatal és lekes borász, Rene Barbier. Tarragonából, borász családból származott, ezért ismerte a vidéket. Hitt a meredek dombok egyedülálló, sötétbarnás színű palás talajában, a Llicorella[1]-ban, ami rendelkezik azzal a képességel, hogy a száraz nyári időszakban is hideg és nyirkos marad, így képes táplálni a szőlőt.
 
A hetvenes évek végén vett is egy birtokot, ahol gyakran bulizott a barátaival. Ahogy Rene egy interjúban ki is fejtette: hippik voltunk, akik saját örömükre paellát és bort készítettek, de tudtuk, hogy képesek lennének valami igazán jót csinálni.
 
…és a többiek
 
Rene-n kívül négy úttörőt kell kiemelni, akik meghatározó alakjai voltak Priorat kezdeti fejlődésének. Talán a legfontosabb Alvaro Palacios, annak a José Palaciosnak a fia, aki Rioja-i Palacios Remondo pincészetet alapította. A második Carlos Pastrana, aki Rene régi barátja volt még Tarragonában, ő kezdte el a vállakozás jogi és a pénzügyi kereteinek a kidolgozását. A harmadik tag Daphne Glorian volt, Rene közeli barátja. Francia borok értékesítésével foglalkozott, ezért jól ismerte a Francia, a Svájci és az Amerikai piacot. Utolsóként Jose Luis Perez csatlakozott a projekthez, aki borászatot tanított a Falseti középisolában, ezért jó kapcsolatrendszere volt, sok meghatározó ember ismert a környékről.
 
Az első évjáratok
 
A csapat tagjai a 80-as években kisebb-nagyobb területeket vásároltak Prioraton, közel Rene birtokához. Az első évjáratoknál - 1989-91 között – a birtokok termést összegyűjtötték és közösen dolgozták fel, de az így készített bor öt különböző címkével hozták forgalomba – mindenki a saját pincészetének neve alatt. Így lett Clos Mogador, ami Rene pincészetének neve volt, Clos de l'Obac[2], ami mögött Carlos Pastrana állt, Clos Erasmus, amit Daphne Glorian irányított, ClosDofi[3], amit Alvaro Palacios vezetett és Clos Martinet, ami José Luis Pérez tulajdonolt. 
 
A bor alapját öreg Grenache és Carignan szőlőtőkék termése adta, amihez egy kevés Cabernet Sauvignon-t és Syrah-tkevertek. A bor kivállóan sikerült, de nem hogy a pincészeteket, még a borvidéket sem ismerte senki - sem a fogyasztók, sem a szakma. Hogy a bort népszerűsítsék, Rene és Alvaroelőször egy Párizsi kiállításon mutattba be a borokat néhány borszakértőnek. René erre így emlékszik vissza: „Volt, hogy egyes kritikusok jobban szertték az egyik palackban található bort, mint a másik palackban lévőt – de ugyanaz volt minden palackban.”
 
E mellett Rene húzott egy merészet is: egyik barátjával elmentek Párizs legjobb éttermébe. „Egy vasam sem volt, de azt mondtam a barátomnak: pénzem nincs, de ha ez az étterem vesz tőlem bort, akkor meghívlak. Végül én fizettem a számlát - az étterem megvette a bort.”
 
Priorat a kritikusok körében egyre inkább ismerté vált, de a nagy áttörtét Robert Parket hozta, aki a 90-es évek közepén a priorati borokat a világ legjobbjai közés sorolta. Ennek hatására a borok egyre keresettebbé váltak, az áruk gyorsan növekedett és a vidék ismét fejlődésnek indult.
 
A borvidék manapság
 
Közel 30 év alatt a semmiből Priorat újjászületett. Rioja mellett a spanyol borvidékek közül Priorat rendelkezik DOQ besorolással, ami a spanyol szabályozás szerint a legmagasabb minősítés. Az úttörök mellett egyre másra jelennek meg új termelők. A legnépszerűbbeköz tartozik például a Cellars MasDoix, a Vall Llach vagy a ClosFigueras. Jelenleg közel 100 pincészet működik a területen és az ültetvények mérete is meghaladja a 2000 hektárt.
 
Fajtaválaszték
 
Priorat alapvetően a vörös borairól híres, a termelés 95%-a vörösbor. A két meghatározó fajta a Grenache és a Carignane. Ezek előfordulnak fajtaborként, de kiegészíheti Cabernet Sauvignon, Syrah esetleg Merlot, melyet az úttörök telepítettek a 80-as években.
 
Fehér szőlők közül a Grenache Blanc a legelterjettebb, de engedélyezett fajta a Macabeo, Pedro Ximénez és a Chenin Blanc is.
 
Priorat különleges talaja, - a korábban már említett palás kőzet, a Llicorella – fontos szerephez jut a borkészítés során. A fiatal priorati borok gyakran tanninosak és dominánsak a termőhely adta ízjegyek. Az érlelés során a tanninok lágyabbak lesznek és a minerálitás mellett az ízben jellemzően fekete bogyós gyümölcsök jelennek meg. A boroknak relatíve magas az alkohol tartalmuk, általában 13,5%-15,5% között mozog.
 

[1]tápanyagszegény sötétbarna pala
[2] Tulajdonos váltás miatt jelenleg a pincészetet Costers del Siurana-nak hívják
[3]AlvaroPalacos 1994-ben a pincészetet átnevezete FincaDofi-ra